Adrian Tchaikovsky: Az Éden kapui

 Buddy Read - Vol 004. 

Adrian Tchaikovsky az elsöprő sikerű Az idő gyermekeiben hosszú utazásra hívta olvasóit térben és időben. Az Éden kapuiról azt írják, hogy a végtelen űr helyett alternatív valóságok labirintusába invitálja az olvasót, az író szédítő ötletei és féktelen képzeletének eredménye pedig egy újabb sodró lendületű, szenzációs regény. Ezzel a mi olvasói csoportunk résztvevői nem feltétlen értenek egyet...

Figyelem! SPOILER veszély!

A könyv összességében nagyon megosztotta az olvasóit, és végeredményben azoknak ajánlanánk, akik szeretik a hosszan elnyúló, több szálon futó eseményeket, de valószínű még számukra is szükséges lesz a regény többszöri elolvasása ahhoz, hogy teljesen megértsék a történetet és annak mondanivalóját.

Egyöntetűen Julian és Alison karakterei voltak a legszimpatikusabbak a történetben, bár ők sem nagyon többrétűek. Julian egy átlagos pasi, akiről el kéne hinnünk, hogy James Bond. Juliant emészti a bűntudat, amiért talán többet érez a kolléganője, Alison iránt. Igazából néha még szurkol is nekik az olvasó, hiszen Julian felesége annyira mellékszereplő, hogy felejthető a házastársi viszony. A többi szereplő sablonos, egydimenziós érzést keltett. Van max 2 tulajdonságuk, de csak a sztereotípiás jófiú-rosszfiú vonalat hozzák. Nem nagyon találkozunk „szürke” személyekkel. Van egy kötelező transznemű szereplő vs bigott konfliktus, csak hogy valami történjen. Mr Rove a legantipatikusabb karakter, ő a „főgonosz”, aki a kötelező, előítéletes bigottságot képviseli a transznemű, nem fehér és nem heteronormatív szereplőkkel szemben. Ja és gazdag, ez egy meghatározó vonása.

Az LGBTQ+ reprezentáció fontos, hiszen nem csak heteroszexuális kapcsolatok léteznek. Sajnos az írónak nem sikerült egy hihető, valósághű leszbikus szerelmet megírnia a két főhős között, nehéz elképzelni, hogy ők azok, akik megmentik a világot és egymást. Sok helyen egy rossz YA könyvre emlékeztet a sztori és a karakterek egydimenziós leírásai. Az egyik főszereplőnk fő tulajdonsága, hogy kövér és nincs személyisége, de nagyon szerelmes, a másiké pedig, hogy titokzatos és szőke (volt).

Maga a történet pörgős és ott volt a potenciál a világ kiépítésére. A könyv egy fő sztoriból áll, ami több szemszögből van elmesélve, több interlude-dal félbeszakítva. Ezek a többi Föld evolúcióját és világvégéjét írják le egy tudományos lap stílusában. Tchaikovsky megmutatja, hogy tud világot teremteni az Interlude-ok alatt, de sajnos ez a fő történetben már nem jön át. Egyszerűen elvárja az olvasótól, hogy fogadja el, hogy úgy működik a tudomány, ahogy le van írva, nem nyújt magyarázatot semmire. Sajnos maga a tudomány, ami a science része lenne ennek a fiction-nek, sem jön át teljesen. Az író utalgat rá, hogy nagyon okos tudósok dolgoznak a világvége-problémán, de valahogy se a spekuláció, se a tudomány nem kap teret a sztoriban. Ez a kettősség és diszkrepancia a fő vonal és az interlude-ok között egy nagyon kesze-kusza történetet eredményezett. A csapat tagjai szeretik a többdimenziós „mi lenne ha” típusú sci-fiket, így ez a hiányosság csalódást okozott.

A popkulturális utalásokból is túl sok volt, néhány fejezet egy Narnia vagy Jurassic Park fan fictionnek is elment volna, a Youtube-os klasszikusokról már nem is beszélve. A fő történet az utolsó részben kb minden szereplő szempontjából el van mesélve, más kimenetellel – ez a többdimenziós, végtelen lehetőségeket próbálja érzékeltetni, de leginkább csak követhetetlenséget szül. A mentőöv a sztori pörgése és tempója, ami, ha megvan a történet fonala, magával tud ragadni.

Summa summarum: Tchaikovsky bepillantást enged a tehetségébe, de a könyv maga egy gyenge közepes. Ha a fő vonal hozta volna az interlude-ok szintjét talán kevésbé lett volna csalódás a történet. Talán, ha tudod mire számíts, könnyebben emészthető az írói „mert csak” arrogancia, de ne ez legyen az első Tchaikovsky könyved, ha olvasásra adnád a fejed. Egyik tagunk fontolgatja az újra olvasást, hogy érthetőbb legyen a történet. 

PRO

„Az író nagyon jól ködben tartja az olvasót. Semmit sem fed fel idő előtt. Nagyon jól fokozza az izgalmakat.”

 „Nem tudom, hogy a dimenzióváltást jelző hideg es a világvégével fenyegetettség összefügg-e ténylegesen, de úgy érzem az író nagyon célozni szeretne rá. A legtöbb másik világban, amik a köztes szösszenetekben íródnak le, mindben hideg van szinte kivétel nélkül.”

  „Így a történet előrehaladtával az író nagyon jól kezdi összefűzni a különálló szálakat és már érti az ember a kissé lassú világépítést, hiszen mindenkit igyekszik megismertetni egy kicsit jobban, hogy az olvasó még jobban el tudja helyezni az egyes karaktereket a történet eseményeiben.”

KONTRA

„Ha őszinte akarok lenni, nekem nagyon nyögvenyelősen megy ez a könyv. A karakterek nagy része borzasztóan egydimenziós, nem ismerjük meg egyikőjüket sem eléggé, hogy érdekeljen mi történik velük.”

  „Hol az egyik, hol a másik szereplő szemszögéből látjuk a sztorit, mert elég zavarossá válik a történet és nincs idő megismerni a szereplőket sem igazán. Ide-oda belekapunk egy-egy szálba, aztán már rohanunk is tovább a következő szereplőhöz és a következő helyszínhez.”

 „Hogy őszinte legyek, a negyedik részt annyira megkeverte az író, hogy először csak pislogtam, mi is történik és miért olvasom nyolcvanöt szemszögből ugyanazt és vége mégis mindig más volt, mire rájöttem, hogy az író a lehetséges végkimeneteleket akarja bemutatni. Nekem ez így kicsit sok volt. Emiatt rengetegszer elveszítettem a fonalat a sztori végefelé, de azért megküzdöttünk egymással.”

 „Maga az alapötlet nagyon nagyon jó volt. Tetszett, ahogy az író felépítette és bemutatta a különböző ágakat, de valahogy a könyv összességében nekem helyenként túl zavaros volt, másutt pedig olyan jó kis pörgős volt, szóval nem tudom, mit is írjak.”

 „Egyszerűen túl kusza es nem fogott meg az író sehogy sem, barmennyire erőltettem.” 

A BUDDY-k ÁLTAL KIEMELT IDÉZETEK: 

“A szeretet néha fájdalmas. A fájdalom néha jó.”

“Evolution is inevitable once you have an imperfectly self-replicating system in an environment of limited resources."

"(...) realizing that the true joy was in the quest. The actual findig hold only terror and loss"

Írta: A Sci-firől Nőktől Nőknek negyedik Buddy Read olvasói csoportjának vezetője: Viki