Hamarosan mamut-klónok róhatják a tundrákat
Vándorgalamb, erszényes farkas, gyomorköltő béka, gyapjas mamut. Egy közös van bennük, hogy mind kihaltak. A tudósok becslése szerint 5 milliárd faj jött és ment már a bolygónkon. De mi lenne, ha vissza tudnánk hozni őket? Mi lenne, ha a kihalás nem volna gyakori esemény? Napjainkban a szakemberek forradalmian új géntechnológiák segítségével azon dolgoznak, hogy visszahozzanak néhány állatfajt. A gyapjas mamutok majdan újra Szibéria sztyeppéit taposhatják.
Fantasztikumnak hangzik, pedig a valóságban is megtörténhet. De milyen közel járunk a feltámasztáshoz?
A gyapjas mamut egy lenyűgöző állat volt. A Pleisztocén korban uralta az eurázsiai és észak-amerikai kontinens sztyeppéit és tundráit, majd különös körülmények között eltűnt. Sok kutató úgy gondolja, hogy vadászat okozta a pusztulását. Több barlangrajz és faragott csontlelet ugyanis arra utal, hogy a mamutok és az őseink egy időben éltek. Ezek a szőrös óriások aktívan közreműködtek a füves puszták fenntartásában; gyakorlatilag eltiporták a fákat, így megakadályozva az erdősödést, és nagy területen terjesztették a fűfélék magvait. Mikor eltűntek, a legelőterületek átadták a helyüket a fenyveseknek és fagyos tundráknak, melyek manapság a felmelegedő éghajlat miatt nagy mennyiségű szén-dioxidot eresztenek a légkörbe, komoly fejtörést okozva a kutatóknak. A mamutok közeli rokonai a ma élő elefántok, de a közhiedelemmel ellentétben, nem a leszármazottai.
A legtöbb, utóbbi években történt kihalás oka az élettér elpusztulása, új fajok behurcolása, vagy vadászat általi gyérülés volt, mint például a vándorgalamb esetében. Akkoriban nehéz volt elképzelni, hogy egy olyan hatalmas egyedszámú állattal ez történhet, nekünk mégis sikerült. 1914-ben, a Cinncinnati Állatkertben pusztult el a Martha Washington nevű utolsó példány.
Bár a kihalás normálisnak tekinthető az evolúció, vagy
valamilyen kataklizmikus esemény kapcsán, a tudósok szerint a Földön egy
tömeges kihalás időszakába léptünk, melynek okozója – jól sejted – mi vagyunk. Az
állat- és növényfajok ezerszer, vagy akár tízezerszer gyorsabban halnak ki,
mint azelőtt, naponta akár több tucatnyi is. Egyes kutatók úgy becsülik, az
évszázad végére a jelenlegi fajok 30-50%-a is eltűnhet!
De mi volna, ha a kihalásnak nem kellene megtörténnie? Mi volna, ha
visszahozhatnánk őket? |
|
|
|
|
„A dínók olyan ősiek, hogy a sejtjeik anyaga megkövesedett. Jelen pillanatban nincs használható dinoszaurusz DNS a kezünkben, képtelenek vagyunk a megalkotásukra, mert nem tudjuk hogy nézett ki a genomjuk. Nincs hozzáférésünk dínó DNS-hez, de van mintánk 10-100 ezer éves lények szöveteiből, így a gyapjas mamuté is egy aktív projekt” mondja Ben Novak kutató. „Jelen pillanatban a Harvard Egyetemen, egy labor Petri csészéjében mamut-sejtek élnek és osztódnak. Megvan a mamut-genom. Megvan a mamutok élőhelye, megvan a motivációnk a feladathoz, csak egy dolog hiányzik, a kitöltő DNS.”
 |
| Forrás: Academy of Sciences of Yakutia |
A mamutok abban különböznek a dinoszaurusz fosszíliáktól,
hogy a kutatók a sarkkör közelében, az olvadó permafrostból még fagyott
állapotú maradványokat tudnak feltárni, melyekből DNS vonható ki. Innen szerzik
tehát az anyagot a mamut-genom újraépítéséhez. És közelebb járnak a
megvalósításhoz, mint gondolnád...
|
|
„De még nem értünk célba. Megvan a DNS, de nem tökéletes. A DNS idővel lebomlik, körülbelül 521 év a felezési ideje, ami azt jelenti, hogy ki kell javítanunk mielőtt használhatnánk. A klónozás jelenleg a legjobb módszer a kihalt állatok feltámasztására. És elég jók vagyunk benne.”
Emlékeztek még Dollyra? (1996-ban elsőként klónozott bárány). Manapság már rendszeresen klónoznak szarvasmarhát, sertést, tevét, békákat, kísérleti patkányokat és még kiskedvenceket is. A klónozás teljes DNS-sel is igen nehéz, a leletekből kinyert minta pedig jelentős szerkesztésre szorul. Az úttörő technológiát, mely elérhető közelségbe hozta a felélesztést és lehetővé teszi a génmentő eljárásokat, pontos génszerkesztésnek nevezik. Pontosabban CRISPR/Cas9-nek.
Ha esetleg nem hallottál volna róla (én nem hallottam), a CRISPR/Cas9 egy olyan DNS-szerkesztő eszköz, ami milliónyi DNS szálon végigmenve megtalál egy bizonyos gént, és hozzáadhat vagy elvehet belőle. A mamut felélesztéséhez a tudósok az ázsiai elefánt genomját használják, hogy a mamut DNS bizonyos részeit kicseréljék. (Ez azért elég ismerős lehet a Jurassic Parkból!) A terv szerint egy nőstény elefántot fognak mesterségesen megtermékenyíteni a létrehozott petesejttel. A születendő bébi pedig mamufánt lesz (ami elég szörnyű név szerintem), igazából nem teljesen mamut, hanem egy mamut DNS-sel felturbózott, hideg környezetre kondicionált óriási bundás elefánt. De ha egyet képesek világra hozni, az még nem a faj felélesztése, igaz?
Azt hiszem, a fajok feltámasztásáról az jut eszébe az embereknek, milyen menő lenne ha újra lenne dodo, vagy kardfogú tigris. De ez annál bonyolultabb dolgokról szól. Azoknak a fajoknak ugyanis megvolt a helye az ökoszisztémában, ami most megüresedett. Egy remek példa a Yellowstone farkasainak visszatérése, mely hatalmas környezeti változásokat okozott. Tehát ha visszahozzuk a mamutokat, mi fog történni? Hol fognak élni? Mit fognak enni? Ha lelegelik az összes füvet a tundrán, mi lesz más növényevő fajokkal? Ha a Yellowstone farkasai meg tudták fordítani egy folyó irányát, mit tehet egy mamutcsorda? Nem biztos, hogy olyan jó ötlet egy rakás fura, szőrös elefántot szélnek ereszteni.
„Ha megvannak az első egyedek, szaporítsd fel őket
fogságban, szokasd őket a vadonbeli élethez, majd engedd szabadon… és itt
kezdődnek majd az etikai kérdések, hogy vajon szabad-e nekünk ezt csinálni?"
"Talán más fajokat kellene visszahoznunk előbb? Mint az egyszerű vándorgalambot? Kihalásig vadásztuk és ezáltal megváltoztattuk Észak-Amerika erdeit. A vörös tölgyeknek szükségük volt a galambokra a szaporodáshoz, illetve nagy szerepük volt az aljnövényzet kordában tartásában, mely manapság gyakran tüzek okozója." mondja a Kaliforniai Tudományos Akadémia kurátora.
 |
| Painting by Louis Agassi Fuertes, National Geographic |
"Ha őket visszahozzuk, betöltünk egy lyukat a környezeti kapcsolatrendszerben – egy lyukat, amit mi ütöttünk rajta.”
A kipusztított fajok egész sora várja az ítéletet – vajon melyiküknek elég nagy a természeti értéke ahhoz, hogy több tízmillió dolláros projekteket szánjanak rájuk? Talán egy évtizeden belül újra szaporodóképes vándorgalamb-populációk lesznek, egy nap talán mamutok, sőt dodok is?
Milyen közel vagyunk tehát a kihalt fajok feltámasztásához? Nagyon, nagyon közel… de csak mert képesek vagyunk rá, nem biztos hogy meg is kell tennünk.
 |
| Orphan Black |
A klónozás, génsebészet és a természettel való játszadozás kedvelt témája a fantasztikus irodalomnak is. Talán legismertebb és legnépszerűbb mind közül Michael Crichton Jurassic Parkja, ahol pontosan a CRISPR-hez hasonló módszerrel tömködik be réseket a dínók DNS-ében.. és pontosan ez okozza a katasztrófát is. De megemlíthetjük Mur Lafferty: Hat ébredés (Agave, 2018) című regényét, mely egy telepes űrhajó fedélzetén játszódik, akárcsak a Szörnyeteg a hajtóműben Szélesi Sándor tollából (Libri, 2014). Az Orphan Black, Hold, és Ne engedj el című filmek és sorozatok, pedig leginkább a téma erkölcsi vonzatait és hátulütőit boncolgatják, igencsak izgalmas köntösbe bújtatva.
(Forrás: SEEKER)
Írta: Gabi
