A Futurista, avagy az erőteljes érzelmi hatással bíró építészet
Gardens by the bay, Szingapúr
A futurista építészet 1910-1960
A futurista építészet a futurizmus egyik ága, és a 20. század elején született Olaszországban. Jellemző rá a történelemmel és a
régi dolgokkal való szembehelyezkedés, az erős kromatika, a hosszú, dinamikus
vonalvezetés, a magával ragadó lendület, a mozgalmasság, a sietség és a
költőiség. A név a latin futurum/olasz futuro szóból ered,
jelentése jövő, a névadó pedig természetesen a forradalmi elszántsággal harcoló Filippo Tommaso
Marinetti. A legelső, az 1909-es Futurista kiáltvány több kisebb olasz lap után február 20-án a párizsi Le
Figaroban jelent meg. Marinetti neve ekkortól összeforrt a futurizmussal.
Az új
esztétikai elveket és a világrendet meghatározó futurista szellemiség – elsősorban a sebesség, a
jövőt idéző fantasztikus technológiai találmányok és a szenvtelen radikalizmus – minden további
kiáltványukban megjelent.
A Futurista építészet kiáltványa 1914-ben született Antonio Sant’Elia (1888-1916) tollából
gyakorlatilag teljes egészében átvétel az Új irányzatok című kiállítás katalógusában Üzenet címmel
megjelent szövegből. Sant’Elia 1914-ben csatlakozott a futuristákhoz Umberto Boccioni és Carlo
Carrá javaslatára. 1912 és 1914 között az Amerikai Egyesült Államok újszerű építészetének és
Otto Wagner bécsi építész hatására kezdte el a Città Nuova (Új város) című rajz sorozatát, amelyet
később az Új irányzatok csoport 1914-es kiállításán mutatott be. A futuristák későbbi csoportja - Antonio Sant'Elia olasz építészt is beleértve, aki bár viszonylag kevés épület dicséri keze munkáját-, a futurizmusra elsősorban, mint urbanisztikus irányzatra tekintettek.
Antonio Sant'Elia: Az Új Város (La Città Nuova), részlet 1914
De milyen is a futurista építészet eszmény? Sant’Elia felfogása szerint a futurista építészet
elsődleges szándéka nem az évszázadok alatt megszilárdult sablonok követése, nem az építészeti
elemek anyagának megváltoztatása, hanem egy univerzális értékrend kifejezése az épített
környezetben. Olyan építészetet kívánt kialakítani, amelynek “értelme egyedül a modern élet sajátos
feltételei között van”. Teljesen érthető elvárás, hogy a modern tudomány
és technika legújabb fejlesztéseit, innovációit felhasználva kell megvalósítani ezt a fajta újító
építészetet. A hagyományoktól való elszakadás, a radikális újrakezdés szándéka a futurizmus alapvető elve, így
nem meglepő, hogy az építészet területén is érvényesült.
A kiáltvány tárgyilagosan foglalja össze, milyen építészeti korszakokat és stílusjelenségeket nem
tart összeegyeztethetőnek az értékrendjével (“Támadom és megvetem”). A listában találjuk az
“avantgardista osztrák, magyar, német és amerikai ál-építészetet”; a “díszletszerű ünnepélyes klasszikus
építészetet”; a régi paloták újjáépítését és az emlékművek reprodukálását; a függőleges és vízszintes
vonalakat, valamint a piramidális formákat; és végül a “a tömött, terjedelmes, tartós, elavult drága
anyagok” használatát.
A felsorolt helytelenített dolgok helyett alternatívát is kínál: felsorolja a futurista építészet számára
üdvözítő lehetséges megoldásokat és kifejezésmódokat. Ezek szerint a futurista építészet a
“számítás, a fékezhetetlen vakmerőség és az egyszerűség” építészete; a vasbeton és a vas, az üveg és
bármilyen más rugalmas anyag használható hozzá; azonban kijelenti azt is, hogy nem a
gyakorlatiasság és a hasznosság “száraz keveréke, hanem művészet, tehát összegzés, kifejezés.
Hangsúlyozza, hogy a ferde és elliptikus vonalak dinamikusak, és így erőteljesebb érzelmi hatással
bírnak, ezáltal alapvetőek a futurista építészet számára. Kiemeli, hogy a díszítményeknek semmi
keresnivalójuk nincs az építészetben, egy épület ereje a nyers anyaghasználatban és az eredeti
elrendezésben rejlik. A gépi világ, az újító erő már nem meglévő hagyományok és irányelvek
követését jelenti. A futurista építészet összhangot teremt az ember és környezete között, de nem
törekszik állandóságra. Alapvető elve az elévülés és a folytonos megújulás. Végül hozzáteszi: a
futurizmus „megalkuvás nélkül harcol a múltos gyávaság ellen”.
Bár Sant'Elia nagyszabású építészeti tervei közül egy sem valósult meg, kortársai és az őt követő
generációk számára bőséges inspirációt szolgáltatott. A Torinóban 40 hektáron felépült Fiat Művek kialakítása egyértelműen az ő utópisztikus terveit idézi. Példaként említhetjük az 1920 és
1926 között Torinóban Giacomo Mattè-Trucco tervei szerint felépített Fiat gyár Lingotto
épületegyüttesét. Az egykori Fiat-gyár
épületében az a különlgese, hogy a többemeletes épület tetején egy tesztpálya
üzemelt. Itt tették meg az új Fiatok az első kilométerüket.
A mozgalom nem csak költőket ragadott meg, hanem zenészeket, művészeket is,
mint például (Umberto Boccioni, Giacomo Balla, Fortunato Depero, és Enrico
Prampolini és számos korabeli építészt is. A gépesítés korának kultúrája és a
háború magasztalása és az erőszak volt a témája a futuristáknak, akik közül
sokan vesztették életüket az első világháború csataterein önkéntesként
harcolva. Halála előtt két évvel Boccioni életművének talán legizgalmasabb alkotásait hozta létre. Az Il
bevitore (Az ivó) című képe a futurista festészetre jellemző dinamizmus páratlan erejű
megnyilatkozása.
A mozgás, a sebesség kultuszát dicsőítő futuristák a képzőművészetben is ezt a dinamizmust
kívánták megjeleníteni. Az állandó változás paradoxonát ábrázolják a mozgásban. Az egymás után
történő eseményeket egyetlen képbe, mozdulatba sűrítve jeleníti meg, ez a szimultanizmus
módszere. Boccioni „dinamikus absztrakciónak” nevezte módszerét, amellyel a színek sajátos használatával a tárgy és a környező tér között drámai
kölcsönhatást teremtett.
A nyolcvanas években
Denis Laming francia építész volt a neofuturizmus egyik alkalmazója. Ő tervezte
a Franciaországi Futuroscope vidámpark épületegyüttesének összes elemét, ám
legkiemelkedőbb alkotása a Kinemax épület. A mai irodalomban
gyakran a futurizmusra csak úgy tekintenek, mint a science-ficton filmek,
illetve képregények hátteréül szolgáló művészeti ágra. Manapság gyakran
összekeverik a buborék építészettel. A futurizmus kifejezésnek téves használata
miatt, ez a stílusirányzat mára gyökeresen eltér az 1910-1920 közti
irányelveitől. Az 1960-as években épített épületektől kezdve használják a
posztmodern futurizmus kifejezést.
Képek a Futuroscope vidámparkról
Kinemax épület
Nem minden sci-fi ichletésű épület olyan fantasztikus, mint amilyennek látszik.
A Nakagin Tornyokhoz hasonló "csodák", a kocka című filmet juttatják az eszembe - a film első részét, amúgy a mai napig szívesen nézem -.
A Nakagin
kapszulatoronyházat Kurokava Kisó japán építész tervezte az 1970-es években.
Mindössze 30 nap alatt épült meg Tokió Sinbasi városrészében. Az épület két toronyból áll, az
egyik 11, a másik 13 emeletes, és összesen 140 ún. kapszulát tartalmaz. Az
építkezés két fázisban zajlott, az első a vasbeton tornyok felállítása, a
második a futószalagon gyártott kapszulák felhelyezése volt. Ebben rejlik az
épület lényege: az egy-egy egyszobás lakásnak helyet adó kapszulák teljesen
egyformák, és a toronyról le-, illetve felszerelhetőek. Kurokawa úgy tervezte
az épületet, hogy a kapszulák 25 évenkénti cseréjével, illetve modernizálásával
az akár 200 évig is kitartson. A kapszulák 2,3 × 3,8 × 2,1 m-esek, mindegyikben
van a kerek ablak alatt egy ágy, az arra merőlegesen falakon tűzhelyet,
mosogatót, hűtőt, tévét és magnót helyeztek el, a bejárat melletti sarokban
pedig egy a repülőgépeken megszokotthoz hasonló méretű mosdót zuhannyal.
Nakagin kapszulatoronyház
A kapszulák
A Kapszulatoronnyal
Kurokawa kifejezetten az egyedülálló irodai alkalmazottakat (salaryman) célozta
meg, azt a világháború után kialakult réteget, akiknek a mindennapjaikat szinte
teljesen munkájuk teszi ki. Ez az ún. városi nomád életmód az egyéniség elveszítésével jellemezhető; az öltönyös, folyton túlórázó, esténként az
öltönyös, folyton túlórázó kollégáival karaokézó alkalmazott elszakad
családjától, így az életét eddig meghatározó normáktól, és egy egészen új
rendszerbe csatlakozik – ahogy a Nakagin-ház egyszobás egyenkapszulái a
tornyokhoz. De meghagyta Kurokawa a lehetőséget a családalapításnak is, mert a
kapszulák összenyitásával akár egy család befogadására alkalmas lakás is
kialakítható (ez a megoldás emlékeztet a hagyományos tolófalas japán házakra). 2012 októberében már
csak kb. 30 volt lakott az épület 140 kapszulalakásából, a többit irodaként,
raktárként használják, vagy épp lakatlanul állnak, ezért félő, hogy az épület
sorsa hamarosan megpecsételődik. Az egyik, az épületben működő cég az EYExplore
fényképész vállalkozás, mely 2015-ben költözött a kapszulatoronyházba. 2017-ben
még mindig lehetett kapszulákat bérelni, méghozzá a környék áraihoz képest
nagyon kedvező áron (Ginza közelében), bár hosszú sort kell kivárni.
Tegyünk pár lépést a modernebb, mai ízlést inkább kielégítő építészeti remekek felé. Alábbiakan a nagyvilágban már megvalósult, sci-fi filmeket idéző, futurisztikus épületekről olvashattok pár mondatot.
Astrup Fearnley Museet, Oslo
Astrup Fearnley
Museet, Oslo Az oslói kortársművészetek múzeumát Renzo Piano tervezte. Az épület képe felülről egy
vitorlásra hasonlít, és valóban olyan kecsesen terül el a víz partján, mint egy
árbocos hajó.
Nanjing Nemzetközi Ifjúsági Kulturális Központ
Zaha Hadid Építészek
Nanjing Nemzetközi Ifjúsági Kulturális Központja.
A komplexum 465 000
négyzetméternyi alapterületet tartalmaz, amely magában foglal egy szállodát,
konferenciaközpontot, irodákat és mélygarázst is, és része egy nagyobb, ZHA
által tervezett mesterképnek.
Perot Museum of Nature and Science, Dallas
A természettudományi
múzeumok általában a legizgalmasabb helyek közé tartoznak a Földön. Az amerikai
Perot Múzeum épülete kívülről is szupermodern és impozáns. A kép sajnos nem adja vissza az épület méreteit. Gondolnátok, hogy a belsejében több emeletnyi dinoszaurusz csontváz feszít, köztük egy nagy kedvencemé, a brontosaurusé is?
Ordos Múzeum, Ordos
Az Ordos Múzeum rúgja
fel leginkább minden elképzelésünket arról, hogy miképpen is kellene kinéznie
egy épületnek. Gigantikus lecsiszolódott kavicsnak tűnik a Góbi-sivatagban.
Hajlított fémlapok borítják a monumentális múzeumot, belül pedig különböző
üregekben kapnak helyet a kiállítások.
W57 Piramis, New York
A W57 Piramis New Yorkban. Az egyik
legérdekesebb épület, ami valaha kitaláltak. Bjarke Ingels dán építész
konkrétan egy piramist álmodott New York belvárosába. Amilyen furcsának tűnhet
első hallásra, olyannyira kiválóan illeszkedik a környezetéhez ez a letisztult
formájú, üveg-fém torony.
Katar nemzeti múzeum
Katar nemzeti múzeuma.
Ahogy az előzőek, ez az épület is a környezetéből, a természetből kap
inspirációt – egy sivatagi rózsát mintáz, ami kikristályosodott homokszemeket
jelent.
