Adrian Tchaikovsky: Hadállat

 Buddy Read - Vol 001. 

 A francia kiadás borítója

 

Mi történik, ha egy biomorf falka elszabadul? Talán sosem érdekelt a válasz, de ez a könyv akkor is tetszeni fog!

 Adrian Tchaikovsky: Hadállat című regénye a Sci-firől Nőktől Nőknek első Buddy Read csapatának szemével.

 

 Adrian Tchaikovsky igazán érdekes terepre visz minket a Hadállattal. Rögtön a sűrűjébe lök, akció közben láthatjuk a harci célra fejlesztett Rexet és biomorf falkáját, amint gyorsan, hatékonyan és gondolkodás nélkül teljesítik a Gazdi parancsait. A közeljövőben járunk, a belső viszályok tépázta Mexikóban, ahol zsoldosok képviselik a nagy cégek érdekeit és senki nem törődik vele, mi lesz a menekültekkel. Egészen addig, míg egy Ellene nevű nő színre nem lép…

"Az nem új, hogy az ember szeret istent játszani, és hát azt is tudjuk, hogy ebből általában nem sül ki semmi jó. Ezek a lények mindig az ember ellen fordulnak. Rexnek és a falkának pedig meg kéne találniuk a saját, gazdától független erkölcsi iránytűjüket, és ki tudja, mi lesz ebből..."

A szlovák kiadás borítója

"Nagyon gyorsan ledaráltam az első fejezeteket, valóban pörgős, izgalmas és máris akcióban láthatjuk a szereplőket."

"Mikor először olvasni kezdtem, még fogalmam sem volt róla, mire is vállalkozom, az írót sem ismertem. De egyáltalán nem bántam meg, és a többi könyvét is el fogom olvasni."

"Ellene a menő csaj, aki jött rendet rakni, Murray meg a borzasztóan főgonosz, akit nagyon kell utálni."

"Murray az abszolút gonosz. Ő eleve azért van, hogy utálja az ember."

"A könyv elejétől abban reménykedem, hogy Sárkány vagy Rex kettétépi Murray-t."

Rex maga a Hűség. Ilyennek alkották. A Muréna utasítja és ő boldog tudatlansággal engedelmeskedik. De hamar éles fordulatot veszünk, és a Gazdi nélkül maradt Rexnek jórészt empirikus módon kell megtalálnia saját erkölcsi iránytűjét egy általa ismeretlen világban. A szemünk előtt válik valódi személyiséggé, falkavezérből igazi vezetővé.

Ha Rex a csapat szíve, akkor Brumi az esze. Jóval bölcsebb mint amilyennek kinéz, mindent a legapróbb részletekig eltervez. A mában létező Rexnek szöges ellentéte, látja a teljes képet és végig aszerint cselekszik.

"Rexszel igazán tutira ment az író, egy tépelődő Jó Kutya, egy falkavezér akit gyengévé tesz a gonosz Gazditól való függése."

"A falka szereplői közül Rex meg Brumi kell, hogy legyen a közönség kedvenc"

"Én szeretem benne Rexet, bár igen, tipikusan arra épít, amire azok a könyvek szoktak, amelyek a kutya nézőpontját alkalmazzák."

"Amikor Rexet olvastam, hirtelen mindig láttam magam előtt Joel Kinnamant. Remélem ha ebből a könyvből lesz film, akkor ő játssza majd Rexet."

"Bevallom, engem Rex kicsit idegesít. Annyiszor láttam már ezt a naiv karaktert, elhiszi, hogy a gazdi a jó, aztán mégsem, és akkor meg kell kérdőjeleznie mindent, amit eddig tudott (…) Ezerszer láttuk már, nem sok újat lehet mutatni, legalábbis ezt gondoltam az első rész során. Nyilvánvaló volt, hogy vagy így, vagy úgy, el fognak szökni."

"Brumi a végére kicsit háttérbe szorult, dehát ez a tudósok sorsa."

Sárkány maga az őserő, csak akkor mozdul ha utasítást kap rá, akkor viszont élvezettel pusztít. Az ő szerepe az, hogy megmutassa, milyen egy érzelemmentes gyilkológép, a tökéletes katona. A falka legkülönösebb tagja Raj. Hozzá tudunk érzelmileg legkevésbé kapcsolódni, mert rovar, mert mérget termel, mert sokan van, egyúttal ő a testesíti meg a már jelenleg is elérhető technológiát.

"Engem Sárkánytól kiver a víz, nem bírom az ilyen kaméleon-kígyó alieneket. De maga az ötlet, hogy ő miért olyan, amilyen, az nyilvánvaló, és ha nem lenne, akkor valószínűleg eszembe is jutna, hogy ilyen miért nincs, ugyanúgy ahogy Rajnál."

"Rajt imádom. Mármint nagyon tetszik, hogy egy raj. Zseniális. Sárkányt is csípem, épp olyan, mint a hüllők, lusta, nemtörődöm, de igazán különleges."

"HumOst is szerettem, önző, akár egy ember. Hát nem ez bizonyítja a leginkább, hogy helye van közöttünk?"

A váltott szemszögnek köszönhetően azonnal kapcsolódunk érzelmileg is Rexhez, és nyomon követhetjük fejlődésének útját. Néhány fejezetet humán szereplők szemével látunk, illetve egy titokzatos narrátor is megszólal pár közbeékelt részben. Ez a váltakozás még jobban kiemeli, mennyire másként gondolkodik Rex, mennyire a jelenben él, és milyen belső küzdelmek árán képes csak önálló döntéseit meghozni. Megható a gondolkodásának hétköznapi egyszerűsége, hogy bonyolult helyzetekben mennyire a megérzéseire hagyatkozik és hogyan tanulja meg feltalálni magát ahogy egyre nagyobb szabadságot kap.

"Őszintén szólva, nekem nagyon tetszik az infóadagolás. A biomorfoknál épp csak annyival tudunk többet a világról, hogy kérdéseink legyenek, és a figyelmet fenntartsa. Aztán lassan, ahogy Rexék is megértenek dolgokat, mi is egyre összetettebben láthatjuk a világot. Nekem ez bejött."

"Nekem egyértelműen hiányzik kicsit a bővebb háttér, nem mintha ez amúgy annyira zavarna az olvasásban vagy a történet megértésében. Inkább az emberekbe ültetett dolgok érdekelnének, és ott sem feltétlen a hogyan, inkább a miért."

"(…) kifejezetten tetszett, ahogy bemutatta a társadalmat, hogyan viszonyul az ember egy általa létrehozott, másik intelligens fajhoz, milyen jogi problémákat okoz, és hogyan lehet mégis semmibe venni őket, reménykedve, hogy maguktól elintézik egymást."

"Jó a témafelvetés, azaz meddig okosíthatunk biomorfokat az önálló cselekvéshez anélkül, hogy megkérdőjelezzék a parancsot? Illetve kell-e hogy képesek legyenek a jót a rossztól elválasztani? Ez annyira nem egyedi ötlet, de rengeteg benne a lehetőség."

Vajon mikor tesszük fel magunknak a kérdést; meg kell-e tennünk valamit, csak mert képesek vagyunk rá? A regény olyan mélyebb témákat feszeget, mint a biomorfok jogi státusza, felelősségre vonhatósága, szabadsághoz való joga és társadalomba illeszthetősége. Az emberiség nehezen értelmezi, vajon mit is hoztak létre a biomorfok képében. Vajon Rex és a többiek pusztán fegyverek, szörnyetegek, önálló személyek vagy valami egészen mások?

"Nagyon szép volt a vége is, főleg, ha elolvassuk az első fejezetet, majd az utolsót is. Minden körbeért. Az első fejezet is harc, az utolsó is. Mindkettőben Rex irányít, ugyanakkor ég és föld a különbség. Rex közben felnőtt, önálló döntéseket hoz, és ráébredt, hogy ő jó kutya. Nem attól, hogy más mondja, hanem ő maga tudja. Zseniális a fejlődése, imádtam. És az első harc milyen könnyű, az utolsó meg milyen nehéz lett. Akárcsak a döntések. (…) Összességében nagyon szerettem, nekem nem volt hiányérzetem sem. Sodró lendületű, elgondolkodtató olvasmány, nagyon fontos kérdésekkel. Jó kutya. 5 csillagot adok rá."

A lett kiadás borítója

"Tulajdonképpen tetszett, mégse teljesen éreztem magaménak a regényt. Én szeretem ha jobban bele lehet merülni, több részletet megtudunk, van idő morfondírozni menet közben. (…) Persze így meg egy lendületes, feszes tempójú könyvet kaptunk, ami egy érzelmileg is sodró, mégis fontos társadalmi és etikai kérdéseket feszegető, kerek történet. 4 csillagot adok rá, mert nálam nem talált telibe sajnos."

"Összességében nekem is tetszett, bár engem viszonylag könnyű elvarázsolni. Tetszett az alapötlet, viszont sajnálom, hogy voltak olyan részek, ahol nekem hiányérzetem maradt. Szóval végig érdekelt hová jutunk el, de olyan igazán nagy érzéseket nem váltott ki belőlem. Még Rex halála sem, bár Murrayt azért eléggé utáltam, és ez is valami. Valahogy nekem ennek a HumOsnak nem nagyon volt meg a helye, kicsit olyan érzésem van tőle, mintha csak azért lenne benne, hogy legyen valaki, aki segít megoldani a helyzeteket. Én 4 csillagot adnék rá"

"(…) a vége nem volt számomra annyira megrázó, mint számítottam rá, valószínűleg azért, mert bár a felvázolt jövőkép meglehetősen rémisztő, Rex sorsával végül elégedett voltam (és hát engem az érdekelt a legjobban). Végül azt tehette, amit szeretett (amire teremtették?), és felnőtt a feladathoz. (…) Jó kutya volt. (…) Én szerettem ezt a könyvet. Kapott 5 csillagot."

Mesterien megkomponált, elgondolkodtató és izgalmas regény. 4,5*

Írta: Gabi