Science fiction filmtörténelem I. - Fantasztikus kezdetek

 

Bár az irodalomban a science fiction kezdete korábbra datálható, a filmtörténetben a tudományos-fantasztikumra való igény szinte egyszerre jelent meg magával a mozgóképpel. Milyen érdekes, hogy azonnal beindult az ember fantáziája. Pár évvel azelőtt még elképzelhetetlen volt, hogy a képeken az alakok mozogjanak, és amikor ez megtörtént, az első filmvetítésen az emberek sikoltozva ugrottak el a "vonat elől", amelyet a Lumiére-fivérek vetítettek le 1896-ban (bár sokak szerint ez csak egy mítosz). Mindenesetre elgondolkodtató, hogy a mozgóképek vetítése 1895-1896 telén kezdődtek el, a science fiction pedig szinte azonnal utat tört magának, és már 1902-ben készült némafilm ebben a zsánerben.

Egy kis elmélkedés: vajon mi az, ami ennyire vonzóvá teszi a lehetetlent megjelenítő filmeket? Az Oxford filmenciklopédia egyszerre tárgyalja a korai horrort a tudományos fantasztikummal és a fantasztikus kalandfilmekkel. És mi az oka ennek? Az, hogy mindhárom zsáner olyan nemlétező, képzelt világokat teremt, amelyet a nézők szívesen elhisznek. Túlmutatnak jelenlegi ismereteinken, és egyszerre pusztítják és építik fel az emberek lelke mélyéről előtörni vágyó identitásokat. Aztán ott van még a technikafejlődése a filmkészítése során: "...a science fiction a technikai korszak határain belül lehetővé teszi a lehetetlent."  - írja az enciklopédia. Gondoljuk csak végig. Néhány év leforgása alatt maga a mozgókép megszokottá vált, filléres szórakozássá lett a századforduló Franciaországában. Az emberek egy idő után tovább léptek volna mozgóképen az újabb szórakozások és látványosságok felé. És ekkor jött ő, az új ötleteivel.

Georges Méliés (ejtsd: zsorzs meljesz) bűvész és színházigazgató jelen volt azon a télen a világ első filmvetítésein. És bár ott a valóélet egy-egy darabkáját látta viszont, ő azonnal meglátta a benne rejlő lehetőségeket. Megrendelt egy kamerát a testvérektől, amelyet ők maguk találtak fel, és egy stúdió építésébe kezdett Párizs mellett. Méliés mindenben az első volt, amiben csak el tudjuk képzelni. Forgatókönyvet írt, színészeket alkalmazott, és felfedezte a kamera által nyújtott lehetőségeket: stop-motion, slow motion, fade out és szuper expozíció, csak hogy néhányat említsek.

Tehát 1902-ben járunk, amikor elkészül az Utazás a Holdba (La voyage dans la Lune), amely Jules Verne regényén alapszik. Méliés többszáz filmet készített, melyek közül ez az egyik leghíresebb. A történet szerint hat tudós elutazik egy hatalmas ágyúból kilőtt kapszulában a Holdra. A Holdbéli ember végig figyeli őket, és végül a szemében landol az "űrhajó".

A Holdra érkezve fáradtan lefekszenek aludni, miközben az éjszakai égbolt az asztronautákat figyeli: a csillagok, Diána holdistennő, a vén Szaturnusz. Diána havat varázsol, amely elől egy barlangba menekülnek. Ott hatalmas gombák élnek, még a tudósok vezetőjének esernyője is gombává változik. Ekkor jönnek a holdlakók, akik könnyen elpusztíthatók. Amikor a tudósokat a holdlakók vezetője elé citálják, megölik azt, és elmenekülnek, az űrhajójukon egy holdlakóval.

 

A film mai szemmel kétségtelenül nevetséges, de ha nem lett volna, talán nekünk sem lenne ma mit nézni. Méliés technikai vívmányai, bár nem egyedülállóak, még is tagadhatatlanul hatalmas befolyást gyakoroltak a filmművészet további alakulására. A következő filmjében, bár nem sci-fi mégis érdemes megemlíteni, Méliés miniatűröket használt (csak úgy, mint George Lucas a Csillagok háborújában 75 évvel később). Ez már színes film volt, bár a képkockákat kézzel festették meg egyesével.

1904-ben készült a Lehetetlen utazás, amely hasonló az Utazás a Holdba című művéhez. A főszereplők itt világkörüli utazásra indulnak, mely során feljutnak az Alpok tetejére, ahonnan váratlanul a Nap felé repülnek, amely lenyeli őket. Azonban visszajutnak a Földre, ahol rajongva üdvözlik őket hazatérésük alkalmából.

  

Látható, hogy Méliés ezen, és még több remek filmje tényleg hajaz a mai science fiction zsánerre. A tudósok felfedezők találmányai, az űrhajó, amellyel elrepülnek a Holdra, vagy a jármű, amellyel körbeutazzák a Földet, abban a korban nem létezett, csak a képzelet, még pedig Verne és Méliés képzeletének szüleményei voltak. Méliés visszavonulása után azonban a tudományos-fantasztikus műfaj egy időre háttérbe szorult, míg mások előtérbe törtek.

Azonban ez nem jelenti azt, hogy a műfajjal kapcsolatos kísérletezések teljesen abbamaradtak volna. A 1930-as évek science fiction fellángolásáig számos mű készült több különböző országban, úgy mint: a 20.000 Leagues under the sea 1916-ban (amelyet először szintén Méliés vitt filmre 1907-ben, Verne Nemo kapitánya alapján) ezúttal már az USA-ban készült, vagy a Frankenstein első megfilmesített változata 1910-ből (Mary Shelley regénye alapján), a Homunkulusz halála szintén 1916-ból Németországból, vagy az Aelita 1924-ből Oroszországból.

Ezután érkezünk el egy fordulóponthoz. 1930-ban a Just Imagine science fiction musical-comedy akkora bukás volt, hogy a stúdiók úgy döntöttek, nem éri meg többé pénzt fektetni a futurisztikus, utópikus filmekbe, ezzel egyre jobban a költséghatékony megoldásokra ösztönözve a készítőket.

 

 

1936-ban az United Artist nevű brit stúdió leforgatja a Things to come című filmjét, amelynek írója nem más, mint H.G. Wells, a producere pedig a magyar származású Alexander Korda. A történet szerint egy hatalmas világháború tör ki, amelyet végigkövetünk évtizedeken át.

De hiába lett a film óriási siker, minden idők 9. legjobb brit filmjének kikiáltva, a korszakban átalakulóban van a scifi műfaj, és a nagyköltségvetésű, látványos filmek helyett a gyorsan elkészülő, low budget filmsorozatok kerülnek előtérbe.

Ebben az időszakban egyre jobban áthatja egymást a horror és a science fiction, és újra előkerülnek olyan klasszikusok, mint a Frankenstein vagy a The Invisible Ray, illetve a The Walking Dead. Emellett nagy sikernek örvendenek a Flash Gordon-scifik, a hősies, akcióval és drámával fűszerezett futurisztikus történetek. Ebben az időszakban, főleg a '30-as évek közepétől a világot már áthatja a náci Németország általi fenyegetés és a félelem a következő világháborútól, így ezek a Flash Gordon-típusú filmek már bizonyos fokig propagandának is felfoghatók.

1940-es évek eleje pedig már nem is szólhat másról, mint a II. Világháborúról, amely meglátszik a filmkészítésen. Ebben az időszakban a science fiction, mint önálló zsáner, szinte eltűnt a Lugosi Béla nevével fémjelzett horrorfilmekben. A háború borzalmaitól és a náciktól, valamint a Hitlerről terjedő okkultizmussal kapcsolatos pletykáktól való félelem teljesen áthatja az embereket, amely a szörnyfilmekben manifesztálódik. Senki sem tudja, hogyan ér véget ez a szörnyű háború, milyen jövő vár az emberiségre az atomfegyverek után, hogyan is lehetne elképzelni a jövőt ezek nélkül a borzalmas lények nélkül, amelyek igazából mi magunk vagyunk.

A világháború után a félelem nem hagy alább. A USA-ban tombol a kommunista-ellenesség, az emberek rettegnek tőle, hogy Oroszország megtámadja Amerikát, és a harmadik, immár nukleáris háború végleg elpusztítja az életet. Ám ezzel egyúttal megindul egyfajta érdeklődés a technikai vívmányok irányt, és újra beindul a fantázia: miként fog kinézni a jövő, ha nem lesz háború. Ám ez már egy következő cikk témája lesz, amely az '50-es és '60-as évek science fictionjének a fejlődését fogja taglalni.

 

Linkek a filmekhez:

Utazás a Holdba: https://www.youtube.com/watch?v=ZNAHcMMOHE8

Lehetetlen utazás: https://www.youtube.com/watch?v=RX_uYi4eSOI

Things to come: https://www.youtube.com/watch?v=atwfWEKz00U

Flash Gordon – Space soldiers marathon: https://www.youtube.com/watch?v=ZTrSncxwGBE

The Ape man: https://www.youtube.com/watch?v=p5pdIRiFkyU

Írta: Mirjam