StanisŁaw Lem: Solaris
Buddy Read Vol. 005.
Szeptember közepén újrakiadták Stanislaw Lem kultregényét, a Solarist. Ennek alkalmából indítottunk egy buddy readet. Voltak első és újraolvasók, voltak, akik sokadjára mentek végig a történeten, voltak, akik régen látták/olvasták, de már nem emlékeztek pontosan, így Kelvin története mindenkiben másképpen csapódott le.
Chris Kelvin pszichológus, akit a Solaris bolygón telepített állomásra. A bolygón egy hatalmas plazmaóceán borítja, amelynek a rejtélyére nagyon régóta próbál rájönni az emberiség. Ez a csapat egy újfajta módszerrel próbálkozik, ami határozottan reakciót váltott ki az óceánból. Ebbe érkezik bele Chris, és mi vele együtt fedezzük fel a bolygó titkát és az óceán elképesztő képességét. A képességet arra, hogy szembe állítsa az embert a legnagyobb félelmével...
„a kedvenc szereplőm határozottan az óceán”
„Izgalmas szereplőket ismerünk meg. Az író nagyon jól fogalmaz és abszolút mozgalmas, pörgős a történetvezetése. Egy percre sem hagyja unatkozni az embert.”
„Az óceán szimbolizálhatja azt az ismeretlent, amitől félünk, a vendégek pedig azt az ismerőst, amitől félünk”
„folyamatosan felbukkan az ismeretlen, a tudás hiánya, és az emberiség saját magába vetett hite, amitől aztán nem veszi észre, hogy történik körülötte valami.”
„Ez a könyv gyerekkorom meghatározó élménye volt, láttam a belőle készült filmeket, és nagyon kíváncsi voltam, milyen lesz ennyi idő elteltével újraolvasni.”
Dylan Thomas: És nem vesz rajtuk erőt a halál
És nem vesz rajtuk erőt a halál.
Olybá vétetnek majd a pőre holtak,
Mint lakói a szélnek s esti holdnak;
Míg csontvázuk letisztogatva korhad,
Csillag gyúl ki könyökön s lábfejen;
Ki elveszti eszét, majd észre tér,
Ki tengerbe vész, ismét partot ér;
Szeretők halnak, él a szerelem;
És nem vesz rajtuk erőt a halál.
És nem vesz rajtuk erőt a halál.
Bár a tenger örvényei alatt
Nyugosznak, holtuk meddő nem marad;
Kínpadra vonva, hol az ín szakad,
S kerékre kötve, meg nem törhetők;
Kezük között kettéhasad a hit,
S orrszarvú bűnök testüket átdöfik;
Minden széthull, de ellenállnak ők;
És nem vesz rajtuk erőt a halál.
És nem vesz rajtuk erőt a halál.
Nem hallják immár a sirály jaját
S a parton megtörő hullám zaját;
Hol virág lélegzett, fejét virág
Nem emeli az esős szélbe már;
Bár nincs eszük, s feküsznek mereven,
Lényegük általüt a százszorszépeken,
S nap felé tör, amíg csak a nap áll,
És nem vesz rajtuk erőt a halál.
Kálnoky László fordítása
„A háttértudás felépítése nekem kicsit unalmas, sok benne a tudományos rész. Lehet, hogy a későbbiekben szükség lesz erre a tudásra, de most volt olyan, amit túl soknak éreztem, ez főleg a Monstrumok fejezetben teljesedett ki.”
„az óceánt írtam kedvenc szereplőnek. Ez továbbra sem változott, egyszerűen lenyűgöz ez az inhumánus teremtmény, és mennyire nem tudjuk emberi aggyal felfogni”
„Nekem a világ bemutatása nagyon terjengős és tudományos. A monstrumok fejezet olvasása nekem nagyon nyögvenyelősen ment.”
„Tetszett, hogy a tudományos elfolyós részek mindig akkor jöttek, amikor a könyvtárba mentek”
„Az Óceán lett számomra a sztár, és sajnálom, hogy nem kerültek megválaszolásra a vele kapcsolatos kérdések.”
„Nem érzem teljesen lezártnak a történetet. És borzasztóan bosszant, hogy nem tudtam meg, kik voltak Snaut és Sartorius vendégei”
"A szerelmesek és a költők örök hite a halált is legyőző szerelem hatalmában, az évszázadokon át nyomunk ban járó "finis vitae sed non amoris" - hazugság."
