James S. A. Corey: Leviathan Wakes - Buddy Read Vol 6.

 Buddy Read - Vol 006.

Leviathan Wakes, a blockbuster űropera

Leviathan Wakes könyvvel 2011-ben indult, és 2021-ben a kilencedik, Leviathan Falls résszel záruló The Expanse (magyarul: A Térség) sorozat bevéste magát a sci-fi kánonba. A James S. A. Corey szerzői álnév alatt alkotó Daniel Abraham és Ty Franck regényeit 21 nyelvre fordították le (köztük magyarra is: az első kötet Leviatán ébredése címmel 2014-ben jelent meg, és egyedül az utolsó kötet vár még hazai megjelenésre).

A 9 teljes regény mellett 9 rövidebb történet is született, amelyeket a 2022-ben márciusában megjelent Memory's Legion: The Complete Expanse Story Collection foglal egy kötetbe.

A teljes sorozat alapvetően pozitív fogadtatásban részesült, a kötetek közül a Leviathan Wakes az egyik legmagasabbra értékelt. 2012-ben a regényt Hugo Díjra (legjobb regény kategória) és Locus Díjra (legjobb science fiction regény kategória) is jelölték. A teljes sorozat 2020-ban a legjobb sorozatnak járó Hugo Díjat nyerte el.

Az egyik legnépszerűbb, legmeghatározóbb könyvsorozat jelenleg a műfajban, amely az első kötet megjelenése után röviddel tévé adaptációt is kapott. A The Expanse címen futó tévésorozat 6 évadon át mutatta be az első 6 kötetben megismert történeteket és szereplőket; utolsó része 2022 év elején került adásba.

A Sci-firől Nőktől Nőknek csoportban az első részt, a Leviathan Wakes-et olvastuk el közösen. Alább olvashatjátok a résztvevők véleményének összefoglalóját, spoiler nélkül.

A történet

Az ​emberiség már meghódította a naprendszert – eljutott a Marsra, a Holdra, a Kisbolygóövbe és még távolabbra –, a csillagok viszont továbbra is elérhetetlenek. Ám a kolóniák közötti kapcsolat cseppet sem feszültségmentes.

Jim Holden a Szaturnusz és az Öv között ingázó egyik jégbányász hajó tisztje. Amikor véletlenül rábukkannak egy elhagyott űrhajóra, a Scopulira, olyan titok birtokába kerülnek, amiért egyesek gyilkolni is hajlandóak – méghozzá Jim és a legénységre számára felfoghatatlan méretekben. Olyan események láncreakciója indul el, amely az egész Naprendszert háborúval fenyegeti.

Eközben Miller nyomozó egy lány után kutat. Egyetlen lány után a több milliárd lakosú rendszerben, a szülei azonban dúsgazdagok, és mindig a gazdagok diktálnak. Amikor a nyomok a Scopulihoz és a lázadókkal szövetkező Holdenhez vezetnek, a szálak összefutnak…

Holdennek és Millernek a Föld és a Mars kormányzata, a Külső Bolygók forradalmárai és a nagyvállalatok titkos érdekkörei között húzódó vékony határmezsgyén kell egyensúlyozniuk – és nem túl jók az esélyeik. Ám odakint, az Övben mások a szabályok, és egyetlen kis űrhajó a világmindenség sorsát döntheti el.

Megérdemelt népszerűség?

A Levithan Wakes népszerűsége érthető: hossza ellenére egy befogadható, hard sci-fi elemekkel óvatosan bánó, pörgős űropera. Az olvasót az elején beszippantja a történet, végig leköti, a kibontakozó rejtély önmagában is izgalmas, de kellően sok lehetőség van benne, hogy a sorozat következői részeire is jusson belőle. Találnak szeretni valót azok is, akik a nyomozós történeteket vagy a politikai intrikákat szeretik, de a horror kedvelőinek is tud mit nyújtani a regény. Mindennek összessége egy erős, jó könyv, és nem utolsó sorban jó sorozatkezdő könyv.

Az Orbit 2013-as kiadásának borítóján az io9.com oldal véleményét idézi: “As close as you’ll get to a Hollywood blockbuster in book form” - és ez pontosan leírja a könyv jellegét. Nem kimagasló, nem kifejezetten újszerű a műfajában, hanem egy szórakoztató, széles közönségnek imponáló könyv. Erőssége a kreatív ötletek, a társadalomábrázolás, és hogy blockbuster-jellege ellenére van mélysége, elgondolkodtató, ma is releváns kérdéseket feszeget. Gyengesége a karakterek, főleg a nők ábrázolása.

Férfi hősök, női sidekick-ek?

A regény történéseit két karakter szemszögén keresztül látjuk: Holden és Miller. Mindketten fehér, középosztálybeli, heteró férfiak. Míg a Földről származó Holden idealista (amit jól tükröz, hogy Rocinante-nak nevezi a hajóját, Don Quijote lova után), aki igyekszik mindig jót cselekedni, de konfrontálódni már nem akar; az Övlakó Miller ezzel szemben megkeseredett és cinikus. Eltérő háttérrel rendelkeznek, és bizonyos szempontból egymás ellentétei is, így amikor együtt kell a problémát megoldaniuk, izgalmas dinamikához vezet. Eltérő világlátásuk, filozófiájuk jó alapként szolgál arra, hogy az olvasót is elgondolkodtassa a felmerülő kérdésekről. Az egyik ilyen téma az információhoz való hozzáférés joga, amely dilemma végigkíséri a regényt: Mindent el kell mondani az embereknek, még akkor is, ha ez pánikhoz vezethet, vagy jobb néhány dolgot elfedni előlük saját érdekükben?

“"There's a right thing to do," Holden said.

"You don't have a right thing, friend," Miller said. "You've got a whole plateful of maybe a little less wrong.” 

A hősiesség és önfeláldozás mindkettőjük karakterábrázolásának része, de egészen máshogy nyilvánul meg. Ezzel együtt is olyan karakterek, mint amilyeneket sokszor láttunk már nemcsak az SFF irodalomban, hanem általában is. Jól vannak megírva - bár az erősebb karakterfókusz kedvelőiben maradhat hiányérzet - , de vonatkozó kánon tükrében egyelőre kicsit unalmas, megszokott karakterek.

Ezt kompenzálhatnák a mellékszereplők, akik viszont színesebbek, többfélék. A Rocinante legénységét nem nehéz azonnal kedvelni. Viszont sajnos az írók nem mélyültek ezen karakterek ábrázolásában, felületesen ismerjük meg őket. Hiába játszanak ugyanolyan fontos szerepet a történetben egyes karakterek, mint a főszereplők, nehéz hozzájuk kötődni, mert kevés tér jut jellemük elmélyítésére. Viszont ez csak a sorozat kezdő kötete, bőven lesz még lehetőség a karakterábrázolások elmélyítésére.

Női olvasóként viszont különösképpen feltűnő, hogy a regény elmarad az elvárható minőségtől a női karakterek, nőket érintő témák terén, ábrázolásuk mélységében és módjában is hagy maga után kivetni valót. A kevés nő szereplő mintha csak azért lenne jelen, hogy a történetet előmozdítsa a tragédiája vagy a férfi hős segítője és/vagy érdeklődésének tárgya legyen. A női karakterek gyengesége annak fényében kiváltképp szembetűnő, hogy más társadalmi kérdéseket, problémákat a szerzők jól kezelnek, sokoldalúan mutatnak be, viszont a nemi szerepek témája, és azon belül a nők helyzete háttérbe szorul, a nemi szerepek szinte teljesen leképezik jelenünket, ami több száz év távlatában csalódásra ad okot. Emellett sajnos némi szexizmust is tetten lehet érni néhol a narratívában.

Összességében érződik, hogy a könyvet két férfi írta, amit szóhasználatban, írásmódban lehet felfedezni, egyfajta maszkulinitás jellemzi az egész könyvet. Ez szerencsére viszont nem annyira hangsúlyos, hogy rontson az élvezeti értéken.

(A későbbi kötetekben szerencsére ezek a problémák szinte teljesen eltűnnek: változatos, komplex női karakterek nézpontjai kapnak helyet a történetben, a maszkulin érzetű írásmód se lesz már jelen.)

A Leviathan Wakes jövőképe

A Leviathan Wakes erőssége a társadalom, illetve társadalmi problémák ábrázolása, és olyan politikai-filozófiai kérdések feszegetése, amelyek sok olvasót elgondolkodtathatnak. Önkéntelenül is összehasonlítjuk a könyvben ábrázolt jövőt a jelenünkkel: nem nehéz észrevenni, hogy habár évszázadok teltek el, a problémák nagyon is hasonlók azokhoz, amikkel ma is küzdünk. A szerzők nem mondatják ki a karakterekkel, olvasóként mit kellene gondolnunk (vagy mi az ő álláspontjuk), teret hagynak arra, hogy magunk alkossunk véleményt. Bár emellett viszonylag egyértelmű, hogy kinek kell szurkolni, kik a gonosztevők - és ezen keresztül arra is következtethetünk, hogy a szerzők szerint melyek jelenünk problémái.

Sci-fi műfajban visszatérő téma, hogy az elképzelt jövőben az alapvető erőforrásokhoz való hozzájutás nehezebb, ami társadalmi szakadékokhoz és elnyomáshoz, feszültségekhez vezet. Az Expanse írói is foglalkoznak a kérdéssel. A Naprendszer kolonizációja ugyan megtörtént, de víz és élelem, levegő előállítása csak egyes bolygókon, vagy csak nehézkesen megvalósítható. Miközben a Föld és Mars prosperál és koalíciójuk révén a Belt-et (Kisbolygóövezet) uralma alatt tartja. Az utóbbi lakossága így nem önálló, és ki van szolgáltatva a külső forrásból érkező javaknak, illetve nekik maguknak kell veszélyes munka és/vagy sok erőforrás árán előállítani. A szerzők érdeme, hogy ez a fajta függés és az ebből adódó másfajta gondolkodásmód végig jelen van nemcsak a Belter (Övlakó) kultúraábrázolásban, de a karakterábrázolásban is.

A szerzők kellő érzékenységgel ragadják meg ennek bemutatását: talán inkább szimpatizálunk a kiszolgáltatott, autonómiára törekvő Belterekkel, akiket a Föld-Mars koalíció olcsó munkaerőként használ. Az átlagember néhány hatalommal bíró gazdag embernek való kiszolgáltatottsága mint téma végigkíséri a regényt, ahogy a nagyvállalatok társadalmi szerepe, és az ahhoz kapcsolódó morális/emberjogi elvárások is - ezek mind aktuális kérdések ma is.

“"Protogen, protomolecule," Holden said. "They had no idea what it does, but they slapped their label on it like they’d made it. They found an alien weapon, and all they could think to do was brand it."”

Ebben a világban habár nincs a mi jelenünkben ismert rasszizmus, a népek az eltelt évszázadok alatt teljesen kevertté váltak. Viszont a Belterek megjelenése (csontsűrűsége), kreol nyelve és osztályhelyzete visszatérő ürügyül szolgál hátrányos megkülönböztetésükre.

Társadalmi sci-fi egy nem társadalmi sci-fiben

Ennek mentén egyik központi témája a könyvnek az autonómia is. A Belt függetlenségéért küzdő OPA-vel (Outer Planet Alliance, azaz Külső Bolygók Szövetség) nehéz nem legalább részben egyet érteni, miközben elgondolkodtat, hogy mik azok az eszközök, amiket még elfogadhatónak tartunk az elnyomás és kiszolgáltatottság elleni küzdelemben. 

“There were two sides fighting—that was true enough—but they weren’t the inner planets versus the Belters. They were the people who thought it was a good idea to kill people who looked or acted differently against the people who didn’t.” 

Habár a jövőben játszódik, ezek a problémák és erre adott válaszok a jelenünkben ugyanúgy relevánsak. Vajon az emberi lét része ezek leküzdhetetlen jelenléte vagy elképzelhető olyan állapot, ahol már túllépünk rajtuk?

Hasonlóan megjelenik az egyéni autonómia kérdése is: miközben Holden egyik ideája, hogy autonóm módon próbál dönteni, függetlenül az egyes frakciók érdekeitől és hatalmi játszmáitól, az is láthatóvá válik, hogy az élet rákényszerít szinte mindenkit arra, hogy valamilyen oldalt válasszunk. Holdennek szembesülnie kell azzal, hogy ha másoktól teljesen függetleníteni próbálja magát, az olyan döntésekkel járhat, ami súlyos helyzetbe hoz másokat, hiába vezeti jó szándék, és az emberi jóságba vetett hit.

A Leviathan Wakes nem szájbarágósan, de elgondolkodtat olyan témákon, amin filozófusok évszázadok óta gondolkodnak. Milyen áldozatot hoznánk meg mások megmentéséért. Változik-e a döntésünk, ha sok ember megmentésének ára kevés, de hozzánk közel álló ember feláldozása (a trolley problem örök dilemmája). Mit jelent az emberi jóság? Kell a belső morális kényszer, értékrend vagy elég, ha valaki jót cselekszik, függetlenül attól, miben hisz vagy miért teszi? Mi számít jobban, a szándék vagy az eredmény/hatás? A válasz az olvasóra van bízva.

Neked is ajánljuk, ha…

…ha a sci-fit olvasnál, de a tudományos oldala ijesztő, valami könnyebben emészthetőt keresel,

…ha szereted az űroperákat,

…ha izgalmas, pörgős sci-fire vágysz,

…ha élvezed a politikai intrikákat,

…ha ezek mellett szereted, ha amit olvasol, el is gondolkodtat.